Igazából öt éve volt már szerencsém a városhoz, mikor egy átbuszozott éjszaka után nagyjából arra tértem magamhoz reggel, hogy valami buszállomáson téblábolunk, mielőtt továbbmennénk a sík Padánián Milánó felé, még beugrott a busz, ledobni egy pár magyart. Akkor nem sokat láttam a városból, s erről nemcsak a csipa tehettet, hanem a busz útvonala is, merthogy a város lényegi központi részét azért sikeresen elkerülte.Az rémlik csak, hogy olasztanárunk egy nagy kapu felé mutatott, hogy "na arra van a Belváros". Szombatig ez volt hát nekem Verona, meg persze némi "Shakespeare Vili", ahogy régebben honunkban "nevén nevezték" minden lávsztorik atyját.
Nem lepek meg gondolom senkit, ha azt mondom, hogy Verona ennél több.
Évszázados történeteket mesélnek a kapualjak, az árkádok meg a polgárházak, a terek, tán még a kávéházak kipakolt asztalain üveget törő galambhordák is. Ezek a történetek nagyjából a napfény, dél, szieszta, jó nők, divat, szűk utcák és dzsigolók kulcsszavakkal írhatók le, ha egyszerűen akarjuk megtenni, amolyan "olasz". Bonyolultabban meg persze meg lehetne próbálni elmondani, hogy milyen érzés pl. ott állni a képen látható kis közben, ahol emléktábla őrzi valami helyi lázadó kivégzésének emlékét, valamikor a 13. századból, vagy hogy itt még a várfal formája és díszitése is szimbolikus mondanivalót hordoz, merthogy szintúgy a 13-14. század táján így különböztethette meg a vándor, hogy most akkor pápapárti vagy császárhívő városba érkezett volt. A belvárosban tán minden háznak van valami ilyen külön sztorija, na és az egyikben ott a fő turistalátványosság, minden fényképező japán álma, a balkon, ahol egykor elvben a buliból hazaérve Júlia Rómeó udvarlását fogadta. A hangsúly az állítólagon van, azaz azon, hogy ez nyilvánvalóan kamu, de valszeg nem is ez a lényeg, hanem, hogy akár ott is lehetett volna, ha lett volna valami ilyen szcéna.
Nekem jobban tetszett az Adige parti sétány, a vár, a hatalmas amfiteátrum, ahol a Pearl Jam koncertezett pár éve, meg az a rengeteg sokszázéves falakba épített csodalakás az aréna körül. Asszem nálunk is lehetne egy ilyen belvárosi történelmi aurájú koncertet csinálni, ha mást nem, mondjuk a Parlament előtt. Vagy már volt 2006 őszén pár?:)
Szóval kedves Olvasó, ha egyszer arra jársz, ne hagyd ki Veronát.
Nem érdemes.
Ja, és persze a Pearl Jam videó belvárosi és amfiteátrumi életképekkel (végül csak nem sikerült megállni az utalást-linkelést), amik -mint régen ugyanezen a küzdőtéren, vadak, állatok, de - haladván a korral - nem vadállatok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.