Azt álmodtam, hogy egy katedrálisban ( az az igazi "diadalmas egyház" gótikus csoda) sétálok, ami tel van mese- kútakkal és minden szürke óriási kőből.........Közelebb megyek és a kedvenc mese hőseim és az egyik kedvenc gyerekkori ( még máramarosszigeti) babám ül a kút szélén. Kőből!!!!!!!!!
Intézkedek......, csak semmi pánik, elvégre ügyintézésben már jó vagyok és véleményem kinyilvánításában is kezdek fejlődni ( csak általában rosszkor) és velem és az egész gótikus építészettel nem lehet csak így elbánni.
Kopogtatok a sekrestye ajtaján, kijön egy idős néni, megértő, kezében egy vakítóan csillogó, miseruha és közben lassan és egyhangúan kifejti, hogy most biztos pocsékul érezhettem magam, dehát ez van.............
Reggel
Hívom Anyukámat, ez borzaszó, hogy az ember biztonságban érzi magát....... szépen békésen ül, áll, néz, gondolkodik, tanul, idegeskedik, dühös, csalódott, vidám a Négy Fal között és akkor ilyen dolgok történnek.
......Az álmok nem hazudnak.......
( Geszti Péter után, úgy érzem én is megidézhetem Drága Petőfit, aki már sokszor kihúzott a bajból, de most nem tud segíteni)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.