Laza szervezettség.E két,egymásnak talán csak az én magyar viszonyokhoz szokott elmémben annyira ellentmondó két szóval írhatok le nagyjából mindent, ami itt fogadott.
Az egyszeri diákot még az első nap ellátják egy csodás panorámájú toronyban a túléléshez szükséges információkkal, örülnek, hogy a diák érti őket, ha anyanyelvükön beszélnek, mert mindannyian ódzkodnak az angoltól.Szóval szállásfoglalás,- szerződés, -befizetés a helyi takarékszövetkezetben, pénzügyi nyilvántartási szám, kioktatás arról, hogy mi a teendő rendőri ellenőrzés esetén ( nagyon durva, van egy olasz jogszabály, mely szerint egyhuzamban legfeljebb 3 hónapot lehet itt(áliában) tartózkodni, de ez önbevallásos alapon megy, mert ugye "határ", nyilvántartás, az nincs), aztán diákkártya, buszbérlet, ha akarsz, olcsón lehet biciklit bérelni, aztán tantárgyak keresése, egy ködös, unalmas szürke könyvben -amit ma sem tudom, hol lehet beszerezni, a svájci haver feleslegessé vált példányán kívül-, rengeteg netes regisztráció, tantárgyfelvételi-lap kitöltés, pofavizit és ismerkedés a tanároknál, a titkárnőknél, akik mind kedvesek ("ááá, szóval magát úgy hívják, mint a "Ragazzi di via Pál" szerzőjét, FERENK Molnert, nagyon szép, sírtunk a barátnőimmel Nemekecs sorsán", "és a Boka, maga pont olyan, mint Boka lehetett, molto simpatico" "és megvan még a pál utca?"), mikor megunod az állandó Magyar-Molnár-Pál Utcai Fiúk asszociációkat, közbeveted, hogy vannak még jó íróink (" például?" mondom van egy csomó, de vegyük a Márai nevűt -aki kicsit Thomas Mann, s így már egyből szeretik- az például van olaszul is, ajánlom, s tán majd olvassák is.) Mindenhol teljesen lazák, örülnek, hogy itt vagy, de az időpontok szorosak, érj oda, írd alá, másold le, töltsd ki, ha kell segítünk, mondják, de látod, inkább olvasnák tovább a Facebook-történéseket, vagy hallgatnák tovább pletykás barátnőik pikáns sztorijait. Valahogy majdnem minden irodában-hivatalban akad egy ilyen pletykafészek, aki a dolgozó titkárnőt szórakoztatja, ha máshogy nem via Internet.
Az apró dolgok csodái a szépek ebben a városban, pl. az ingyenes, éjfélig nyitva tartó könyvtár, ahol majdnem olyan mély az önkéntes csend, mint a bencés gimi kollégiumának studiumtermében délutánonként. A menza, ahol előtted sütik meg 6 perc alatt a pizzát négy euróért, kapsz egy üditőt is mellé, minden féláron van a városi kajáldákhoz képest, s minden finom. A menza, az egyetem épületei, a Főtér, a könyvtár és a központi -szintén ócsított- kávézó mind egy utcában vannak.Az egyetem halljában kitéve -főhelyre- az aznapi órák sora, neve, helye. A nemzetközi jog előadáson nagy alapzaj, 200 ember, akik közül senki se válaszol az előadói kérdésre: JALTA- hallották már? Heves fejingatás kíséri az előadó kérdését. S tényleg, itt "Nyugaton", a szerencsésebb cetlik révén nekik miért is kéne tudniuk Jaltáról?
Tudom, szándékaim ellenére kesergősnek fog hatni, de mégis eszembe jutott a "megvan-e mégről?", meg Márairól, s az idegenbeszakadtságról az egyik kedvenc pár sorom :
"Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet "
Ezt az egyetlen hétvégét azért mégis szívesen tölteném otthon.
Veronában, mely hétvégi úticélom, nincs se Pál, se Zoltán, se Hegedűs Gyula utca.
Mégis nagyon várom, hogy odamehessek, s világot láthassak.
Ha már így megadatott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.