Manu felhívásának eleget téve kimerészkedtem a könyvtárból és néhány óra múlva egy olasz-magyar házibuli forgatagában találtam magam, ami azért is volt furcsa, mert következő nap meg nálam volt össznépi fogyasztás, így aztán nem tudom idejét mióta először egymás után két este "buliztam". Ami nálam ugye általában úgy néz ki, hogy váltott üveg sörrel ugyanúgy töltöm az estét mint máskor, bárhol, szóval osztom az észt, illetve igyekszem értelmesnek tűnve figyelni sokszor egyébként számomra totál érdektelen történéseket. Na, de az olasz-magyar koprodukciós házibuliban sikeresen találkoztam (a megismerkedés azt hiszem nem lenne hiteles kifejezés) az első jó olasz csajjal, mármint mióta itt vagyok. Hosszú lábak, feszülő farmer, nagyon formás, hosszú,egyenes barna hajú teremtés, barna és roppantmód ostobán a semmibe révedő szemek, de mégis, ez az első lány, aki valamelyest hasonlít azokra az olasz bombázókra, akik az olasz köztelevízióban, amit talán Tóth Atesz nappalijában bámultam utoljára, kora délutántól látványügyileg szórakoztatnak, nem középiskolás fokon. Ez csak azért vág ide, mert a hölgy középiskolás, 18 éves, amin persze mindannyian jót derülünk. Olyan 23-25 közé saccolná az ember.

láss csodát világ, másnap céltalanul járkálok a dögmelegben a belvárosban, valami mellékutcában jön szembe, megint olyan értetlen szemekkel néz rám, menetrendszerűen érkezik jobbról a sikátor, fene se tudja miért befordulok, néz rám, már bólintottam, azon gondolkodom, hogy ezt le fogom írni valakinek, nézek rá fordulás közben, nem tudom melyik vág butább képet, már befordultam, érzem hogy néz, váll fölött vissza, mosolyog, most már csak én nézek bárgy képpel, valami még látszik belőle, azok a hosszú combok, tovább bámulok, eltűnik. Azt hiszem ez a hülye nézés ragadós, tavasz van, napsütés, az ember közben újra kiér a napfényre, vigyorog mint a vadalma,boldog
s még este megbeszéltem a többiekkel (chiantizás után, már nem a teraszon, buli van, svájciak üvöltenek és magyarok vigyorognak), hogy Orsi (magyar) és Ira (lett) társaságában Firenzébe megyünk, megyek, mert a vonat fél kettőkor megy éjjel, fél kettőkor, ezt a járatot szerintem csak a szegények és a vámpírok miatt indítják, nekünk pont jó, szóval Firenze, Pisa, Siena, 3 város, 3nap.


























Hátha megint szembejön valami olasz topmodell-kezdemény, a második, akivel módomban áll találkozni, vagy csak végre postára lel majd a levélféle, amit a "nulladiknak" írok, lassan  már 5 éve.
Úgy vagyok most ezzel a levéllel, ahogy a magyar "premier" lehet az egésszel, ahogy hallom otthonról.

Fel kéne adni.