A Titanicról jövet ( most megint eszembe jut a Dóri és a Jani, hogy ez aztán a frappáns fesztivál név és miért Titanci, nincs talán „magyar” hajó, ami mondjuk legalább nem süllyedt el- a hazafias optimizmus mindig, meghat………J )összetalálkoztam egy csoporttársammal, akivel megállapítottuk, hogy utolsó közös élményünk a munkajog szeminárium ( ennek immár három éve!!!). Egy két mondat és elhangzik:” igen tudom, hogy Istanbulban voltál, a blogot nem olvastam, amit írtatok ( közérdekű információ)
A blogot én sem olvastam mostanság...
Azt hiszem megvan a szőnyegem, de minden esetre valahol van egy szőnyegem – mindenki nézze meg a Három asszonyt!, habár a szőnyegtelen de legalább havas:-) Észak nyert- a nulla hozzáértésemmel is biztos voltam eme végeredményben, az emberek szeretik az álságos fejlődéstörténeteket, megy a züllött – pánikoló alak a nagy semmiben de nem Céltalanul és egyszer csak Odaér.
Naiv variáció: Mert az utazás és a tömérdek hó és irtónagytalálkozások, beszélgetések, nagy csendek úgy megváltoztatnak
Szkeptikus megközelítés: Márpedig az emberek nem változnak.
u.i
Tegnap találkoztam az Arasindával a Fonóban, a Török napon és teát is ittam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.