1864 nyarán, mikor Sherman tábornok Georgia fővárosából, Atlantából tovább indult, olyasmit írt a szeretteinek, hogy most ugyan tovább indul befejezni a háborút, átvágva az egész hatalmas „Mély-Délen”, egészen Savannah gyapotkikötőjéig, amely ugye akkoriban a Dél lelke volt, de ne aggódjanak érte túlzottan. Bár egy darabig nem fognak róla most hallani, de majd az ellenség fővárosának, a virginiai Richmondnak a lapjaiból biztosan értesülhetnek a vállalkozás sikeréről, no meg arról persze, hogy él-e még. Néhány hét múlva Lincoln elnök egy látogatót fogadott reggelire, miközben az ominózus richmondi lapok felett sóhajtozott, és a terembe lépő vendégétől azt kérdezte: „Nem akar valamit hallani Sherman seregéről?” mire a kíváncsi vendég –bízva valami bennfentes információban- egyből rávágta: „Hogyne akarnék.” Lincoln így válaszolt: „ A fene egye meg, magam is így vagyok vele!”

Na, holnap mi is elindulunk az „ellenséges, maradi, rátarti, elmaradott és ingyenélő” Délnek, melyre mindannyian olyan kíváncsiak vagyunk, s ha esetleg valami para lesz, a roaming rendszer beszakadása miatt nem nagyon tudok majd jelentkezni.

Mindegy, az újságokból úgyis értesülhettek majd…