Balázzsal közeledünk a Kossuth tér felé,

bennem csoki- puding, (igen ez egy fontossági sorrendJ) indexemben -büntetőeljárás szigorlat, rajtam -Kappadochiában vásárolt türkiz kék kendő,  fejemben- némi üresség ezt leplezvén, Arany János utca Kossuth tér tengelyén fennhangon előadom a kedvenc slágereimet.  Táskámban –az imént kapott Tizenkét vándor novella, Márqueztől. (Én nem akartam hazavinni, nekem terveim, alternatíváim vannak, állandóan „időzítek”, hozzám nem lehet csak úgy spontánul odavágni valamit, főleg nem egy könyvet. De udvariasan megköszönöm elrakom.)

Kossuth téren a metrónál megveszem a bérletet (igen……..az élet apró örömei! Amióta hazatértem most vettem először bérletet, máris jobban érzem magam. A dalolásommal kitöltött űr helyét átveszi a bérletért való gyermeki öröm)

Balázs közben „erőszakoskodik”! -Hogy adjam vissza a könyvet, mert ajánlani akar egy novellát.

(Szóval még „utasítgat is, ráadásul kizökkent gondolataimból a bérletbeszerzési projekt közben)

„Csak azért jöttem, hogy telefonáljak”- ez olyan „nőknek” való ……

Este hazatérvén, elolvasom a 11 novellát.

(sok könyvnél az előszót a végén olvasom el, mert nincs türelmem, de itt szerencsére nem kapkodtam, hova siessek gondoltam fölényeskedve elvégre csak 11+1 novella.

Mindenkinek aki amolyan rövidebb lélegzetvételű művet, egy kis szösszenetet, elbeszélést akarna írni, még mielőtt tollat ragad kötelező lenne elolvasni ezt az előszót. Most próbálozhatnék összefoglalni, hogy alázat, meg papírgalacsinok, kétségbeesés- de nagyon kár lenne…….)

Nagyon tetszett a 11 novella (de majd inkább Balázs ajánlgassa őket:-)

Na jöjjön a „nőnek” való novella a végére- megadom magam. Elvégre a férfi tudja mi kell a nőnek:-)  ( ezen a sokáig gondolkodtam ,remélem tetszik)

Röviden:

A Nő megy az autóval, ami lerobban, pocsék idő van. A Férfi biztos otthon aggódik és ma egyébként is fellépésük, van (bűvész), és értesíteni kell, hogy nem fog időben hazatérni.

Telefonálni akar!!! (én táviratot küldtem volna…)

Felveszi egy kisbuszszerűség, amiben meglehetősen sok a bódult utas és mindenki nő. A Nő megnyugszik (a Férfi ekkor mégcsak nemis ideges) eljut egy telefonos helyre, és megmondja az Ő Nyuszikájának, hogy majd érkezik.

De a kisbusz nem a fülkébe vezet, hanem egy női elmegyógyintézetbe, ahol rögtön kezelésbe veszik és nem akarják elhinni, hogy ő „normális” és amolyan rögeszmés telefonálóként „nyilvántartásba” veszik.

(Ekkor bennem elindulnak a megfejtések. Oh, hát én olvastam már ilyet. Mindnyájan páciensek és gyógykezelők vagyunk egyben. Sosem lehet tudni ki a dilis és ki a normális…..

Fizikusok…… Varázshegy…….. még Tandóri Dezső Járóbetegjét is idekényszerítem és közben meg vagyok elégedve magammal- hogy ilyen küzdelmes és sokszor pocsék hónap után, amiben kicsivel több, volt az iszap, mint „terveztem”, milyen szárnyalóan átlátom a novellabéli helyzetet)

A Férfi elkezd aggódni, és pánikol a végtelenségig, hogy Ő ez nem érti.

Pontosabban nagyon is érti, logikus, hát persze tudhatta volna ő ezt. A Nő amolyan dobbantós-visszatérős típus, mint kiderül. Telefonálgat ő is egy kicsit, féltékeny és halálra „gyötri” magát bűvészkedés se megy de egyébként meg hát tudhatta volna,…..

 mert mikor legutóbb visszatért hozzá  ( 2éve!!!) a Nő akkor ő a sarkára állt és megkérdezte, hogy: most akkor ez meddig fog tartani.

(ez nem magyarázkodó Nő- egy igazi nő ne is magyarázkodjon)

Válasz:

Idézet egy költőtől:

„ A szerelem, amíg tart, örök.”

Nem tudjuk, hogy a Férfit mennyire segítette ki ez az „idézet”.

1. próbálkozás:

Sikerült a megejteni a telefont az elmegyógyintézetből, de addigra a Férfi már reményvesztett állapotban van és mielőtt a Nő előállhatna képtelen történetével a diliházi fogsággal, lekurváza.

(én nem haragudtam meg rá, érthető ez a felindultság. Bár nem rokonszenves az tény és valahogy úgy voltam vele, kár volt ilyen „A szerelem, amíg tart örök” szinteket megpendíteni vele- Na jó igazából majd felrobbanok, rohanjon már szabadítsa ki, szépen megbeszélnek mindent és boldogan bűvészkednek míg meg nem halnak- de olvastam már annyi Márquezt, hogy rádöbbenjek ez a rózsaszín massza forgatókönyvem nagyon buta.)

2. próbálkozás

Közvetítő is besegít, a Férfi megindul az elmegyógyintézet felé, oda is ér végre. Tisztázzák ezt a képtelen helyzetet. Majd megtudja, hogy a Nő álladóan telefonálni akar és elég indulatos, ideges, szinte már krónikus. A Férfi érti az utóbbit a telefonkényszeren, ámbár meglepődik.

(hát persze a női lélek bonyolult)

A nagy találkozás

És ekkor már befejeztem a novellát gondolatban…( és jól)

A Nő lázasan pakol, hihetetlen min múlhat az ember sorsa, de jön Nyuszika és hazaviszi.

A Férfi azonban csupa aggodalomból nem viszi haza, hiszen, mint halotta jobb ha marad még egy kicsit, de jön vizitbe minden héten és majdcsak rendbe jönnek a dolgok.

A Nő azonban soha többé nem fogadja és marad az intézetben, pedig csak azért jött, hogy telefonáljon. ( nem magyarázódik, mert azért mert…….nem ismétlem magam)

A Férfi miért nem képes "ezt" felfogni ????

Mert, hogy a szerelem, amíg tart dolog összezavarja-, ám legyen!