Sokáig ódzkodtam a főváros könyvtáraitól.
Úgy gondoltam, hogy én képtelen lennék ott tanulni, futószalagon, "rákötve a rendszerre", tényleg már csak az adekvát kép hiányzik, felülről, elhalványodó kontúrokkal a fejek, mindenki mellett átlag 4, minimum 500 oldalas könyv, belemerülés, ceruzarágás, gyér fényviszonyok, néha izmos fejvakarás, a semminek szóló elégedetlen értetlenkedés. Nem az én világom, mondtam magamnak mindig, különben is, én aztán bárhol képes vagyok tanulni. Villamoson, buszon, távolságin is, éjjel, nappal, hajnalig, zajban. Mit nekem könyvtár, baromság.
A legkevésbé Trentói tartozkodásomtól vártam ennek változását. Ott azonban kénytelen voltam könyvtárba menni, csak ott volt ugyanis Internet. Ha meg nincs Net, nincs Élet, szól a posztmodern világ kegyetlen alapszabálya. Még hűvös téli-kora tavaszi estéken kezdtem odajárni, kezdetben nem tanultam, netezés, zúzás haza, otthon tanulás. Aztán amikor egyedül maradtam kolleszhajlékomban, akkor meg furamód mégis a könyvtárban kezdtem tanulni. Sokat és eltántoríthatlanul.Igazi gépsor volt, csak asztalok, könyvek és szekrények nélkül, azokat a pincében tartották. Néhány hét alatt ismerős arcok bukkantak fel, gályázó társak kezdtek el jöttömre bicccenteni, egyre kevesebbszer kávéztam kint egyedül. Befogadtak, figyeltek, talán ellenőríztek? Itt van, mit csinál, tanul vagy bambul, netezik? Akut üldözési mánia, a világ minden részéről érkezett "népek" vizslató szemei.
Bár szerettem, el is tudtam mélyülni a tudományokban és sokszor egész 40 percig nem foglalkoztam a külvilággal (ez szerintem az imprinting fokmérője), mégis váratlan nosztalgiát kezdtem érezni a nem szeretett hazai, elegáns, "igazi" könyvtárak iránt. Ezek után "igazi felszabadulás" volt hazatérni, és ahogy lehetett és kellett, elegáns könyvtárba költözni.
Ma már nem zavar a könyvtár "hangulata", s azt sem értem igazán, valaha hogy zavarhatott. Megszoktam. És nem úgy, mint a menzai húslevest. Ez most betegül fog hangzani, elhatárolódom előre is magamtól, négyszer írom át, mire könnyedén kibököm:
Megszerettem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.