Szelek és Rózsák

(Descartes mondta: A kétely a bölcsesség kezdete.)

Az első billentyű lenyomása előtt kettő perccel fejeztem be a Lions for Lambs (gyávák és hősök lett magyarul a cím, nem bírom eldönteni hogy jó-e vagy rossz) című film nézését, melyet Robert Redford rendezett. Elérzékenyültem, kattogok, hatás alatt vagyok, és leginkább kétkedek. 2000-ben, talán éppen ugyanígy január másodikán láttam a Mátrix első fejezetét, kézikamerás, a moziteremből kilopott felvételen. Régi ismerős lánynál, egy másik sráccal meg egy másik lánnyal, mikor odaértem, még a régi ismerős lányra figyeltem, és mikor leléptem, akkor már nem vettem fel kérdését: „Ti értettétek miről szólt?”. Ahogy hazafelé sétáltam a havas januári éjszakában, egy csapásra más embernek éreztem magam. Azt hiszem ezt egyes, nagy igazságoknak öntudatlanul is birtokában lévő arcok ezt úgy mondanák: Embernek éreztem magam, a gondolataim elevenen kavarogtak, s ezt mondjuk nagyon kevés film után érzem.

Szellemi beleélés.

Redford filmje őszinte és szívből jövő. Redford filmje propagandisztikus és álszent. Bombasztikus és csontig lerágott témát vesz elő. Sok aspektust vizsgál és csak négy oldalról néz egy jóval több oldallal bíró sztorit. Egy óra történetébe sűrít és hosszú generációk sorsáról elmélkedik. Érthető és érthetetlen. Pörög és lassú. Tudod, hogy mi lesz a vége és nem hiszed el, hogy az a vége. Közhelyes a rossz emberek javulása és közhelyes a jó emberek tévelygése. A háború nemtelen. A háború nemes. A politika puszta hatalomvágy. A politika a társadalom érdekeinek optimális érvényesítése. A média hazudik és rombolja a demokráciát. A média igazat mond, és a demokrácia leghatékonyabb segítőkeze. A tanárt érdekled és ilyen tanár nincs. A tanárt nem érdekled és olyan tanárnál nem létezhet, hogy nem érdekled. Tisztes középszer, amiről évekig azt hallottad, hogy Odüsszeusz leszel, és évekig nem gondoltál bele, hogy Odüsszeuszt mindvégig Trója kísértette. Megpróbálod, amennyire csak bírod, amiről évekig azt hallottad, hogy Akhilleusz, és amiről évekig azt hallottad, hogy dicső hírnév és tutira gyors vég menthetetlen kombinációja, viszont most már tisztábban látod, hogy ő örökre otthagyta a kéznyomát. Majd belátod, hogy mindkét hőst ugyanannyira kedveled és utálod.

A Lions for Lambs tán sokak szerint a hollywood-i liberális crew a szokásosnál jobban csomagolt propagandafilmje. Szerintem vegytisztán konzervatív mű.

A kettőségek, a jó és a rossz vegyülése annyira elevenen hat ebben a filmben, hogy még abban is kételkedem, hogy ez a film „jó”. A magában hordozott kételyeket –s ez elég életszerű- ugyanis nem oldja fel. Ez azonban egyszerre hiányzik és egyszerre tűnik jó megoldásnak.

A kétely magában ugyanis kevés. A kétely nélkül viszont minden más kevés.