Ma Francesco Galgano ( már a maga név is gyönyörű) nevű olasz jogász írásra késztetett és akkor még nem tudtam, hogy Miskolci Egyetem is besegít.
Az egész a szakdogával, lábjegyzeteléssel kezdődött- kerestem Francescot égen -földön. ( egy papírhalom tetejéről írok), mert még régen írt valami szépet a globalizációról a jogról, a transznacionális vállalatokról és egyáltalán arról, hogy egy "változó" világban élünk, állandóan alkalmazkodni kell és csak ne tervezgessünk előre.
És írt pár sort az atipikus szerződésekről ( na ezt kerestem ÉN), hogy ez maga a valóság a jogalkotó bénázik de az atipikus szerződés a semmiből megteremti önmagát, mi örülünk, mert jogot alkotunk nap, mint nap - és ad egykis önbizalmat ez az alkotómunka.
Nem álltam meg, Miskolci Egyetem remek kiadványa, az egyik kedvenc tankönyvem:-))
Alkalmazás a gyakorlatban:
1. Nehéz, értelmezéstől az alkalmazásig egy kínlódás
2. Maguknak kell szabályozni önmagukat ( mert senkire még a Polgári Törvénykövre se lehet számítani)
3.Analógia alkalmazása még bejöhet, ha van némi joggyakorlatod.
4.Mikor speciális jogi szabályokban bíznál, rádöbbensz, hogy ez sem könnyíti meg a dolgodat.
Kb. három hónapja, egy indulatos szóváltás után ( amiből különös "barátság" lett utolsó istanbuli heteimben) hozzám vágták, hogy én egy atipikus lány vagyok. Mentségére szolgáljon, hogy nem jogász, a fogalmi zűr és űr egyébként is előfordulhat bárkivel.
u.i: a miskolciak szerint ,az, hogy egy szerződést atipikusnak minősítünk, nem jelent negatív értékítéletet jaj remélem nem kell lábjegyzetelnem.......- mert így is hihető, nemde???:-))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.