Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó

erdőt, mezőt rétet.

Minden, mint a nagyanyó

haja, hófehér lett.

Minden, mint a nagyapó

bajsza, hófehér lett,

csak a feketerigó

maradt feketének

Teljesen indokolatlanul, váratlanul, kiszámíthatatlan módon

Bután, ostobán szörnyen idegesítően

Mindennemű jogalap nélkül

A lehető legrosszabbkor

Náthás ( nagyon!!!!) lettem és várom a végét.

u.i: a bambuszom haldoklik

Isztanbulban úgy ráértem.......úgy általában mindenre

Még az amerikai elnökválasztás is nyomon követem, olvasgattam a neten, elakadván inkább könyvet. (biztos, ami biztosJ)

Nekem nincs kiforrott véleményem, úgy ingadoztam ide-oda. Engem meg lehetett győzni. Nekem lehetett anekdotázni egy veterán hétköznapjairól és Harvard Law

Review-ról, meg rám lehetett hatni a „Gondolj bele nálunk mikor lehetne egy kenyai származású alak miniszterelnök?” meg egyébként is én egy "fiatal  értelmes,csinos lány vagyok és még gondolkodom még gondolkodom másban, mint Obama??"

Állítólagosan most Obama kampánya lesz a zsinórmérték és tegnap óta már azt is tudom, hogy van ilyen olyan donor, meg sms, meg póló. Én igazán megkedveltem őt a végére, ez az irracionalitás, lendület, hit, amiről  az ismerőseim, Balázs, apukám is mesélt( na nem az amit mi nevezünk lendületnek…….), valahogy már én is látni véltem.

Change has come to America- én ezt elhiszem és nekem ez szimpatikus.

 McCain” záró gondolatai”- ezt is elhiszem, sőt az a véleményem

 ( kiforrott, szikla szilárd!!-  makacs-olyan igazán manusJ

,hogy ez nem betanult kampányrésze- udvariasság, amolyan amerikás valami, neki ez mindentől és mindenkitől függetlenül van és kész.

(STÍLUS)

Mindenszentek ünnepe van.

Szentek akikről nem emlékezik meg a naptár külön akiknek a nevét  a vasárnapi mise végén nem olvassák fel emlékeztetőül, akikhez nem szól külön ima, akiknek a közbenjárásáért unos- untalan nyavalygunk, még akkor is ha nem vesszük észre.. de még a nevüket se tudjuk.

Mindenszentek ünnepe, Halottak napja összemosódik, este elmegyünk kivilágítani és reménykedünk, jobb lenne ha bizonyosak lennénk abban, hogy a holt és élő lelkek ezen az éjszakán valóban találkoznak.

Gyertyák mindenhol- örök világosság fényeskedjék nekik…

a névtelen szenteknek, halottainknak…….,pedig nekünk nagyobb szükségünk van rá.

Római katolikusként a kérdés kívülről (és belülről) újból és újból megtalál kik Ők és miért fontos Nektek, Neked?

Hiszel-e a legendákban, csodákban, homályos történetekben, a racionálisan nem igazolható, de spirituálisan tudatodban létezőben?

Emlékszem, hogy hittanórán sokszor megkérdeztük (inkább követeltük, hogy igenis ÉN tudni akaromJ), hogy lesz valaki szent. Én alapvetően hallgatag, de meglehetősen kritikus gyerek voltam ( ezek közül csak a hallgatag változott) és válaszokkal nem voltam megelégedve, úgy voltam vele, hogy addig is míg kiderül az „igazság” nézegettem a szentképeimet, eldöntöm, kik az én kedvenc szentjeim, velük megvitatom a dolgaimat, számon kérem gondjaimat és elmesélem örömeimet.

Már gimisek voltunk amikor jött egy akkor még különösen ható válasz:mindenki lehet szent a lehetőséget megkapjuk minden egyes nap de ettől még nem leszünk szentté mindnyájan.

Szentek azok férfiak és nők akik követék Jézus példáját.

Azóta, már bennem is megfogalmazódott vagy olvastam, hogy Ők végigmentek a szeretet ösvényén. Végigmentek - tehát nem

sétálgattak, lefordultak, megpihentek, letértek, letették az úti csomagot, megijedtek, megunták, kifáradtak, felháborodtak, alkudoztak,türelmetlenkedtek hanem végigmentek!

Mindenszentek majd Halottak napja, temetői séta majd hétköznapok, az órát is átállítottuk már, nemsokára készülődni lehet a Karácsonyra, stresselni lehet az ajándékokon.

 A napokban ( és "máskor" is) készítek néhány égi interjút, Szentjeink, Halottaink mindig, örökké ráérnek, csak hát mi vagyunk olyan elfoglaltak más napokon ez az igazsság...

„…Szavakban foglal mindent, amit lát, mindent, mait csinál. Hogy reggel fölébredt, hogy csak üres kávét reggelizett, hogy a férje utána elment sétálni, és képzeld Jean-Marc, mikor visszajött, leült a tévé elé, most képzeld el! Kapcsolgatott ide-oda, és mikor megunta a tévét, könyvekben lapozgatott. Hát így telik az ideje- a nagynénim szavaival. Tudod Chantal, nagyon szeretem ezeket az egyszerű,, közönséges mondatokat, amelyek meghatározásai szinte egy-egy misztériumnak. Ez az „így telik az ideje” alapvető mondat…”

( Kundera:Azonosság)

Az egyik erasmusos társam „körlevelet” írt, hogy most akkor kinek hogy telik az idő???? És mindenki kötelezően szóljon hozzá.

És majdnem mindenki előadta a maga „miszériumait.”

Én is…….

Holnaptól indul a hivatalosan az államvizsga –felkészülési menet és csak reménykedni tudok, hogy reggelente nem szúrom majd el a kávét és nem csinálok olyan teát amitől szívrohamot kapok és nem megyek olyan irányba sétálni ahonnan nem találok vissza ( végülJ)

Bizakodó vagyok jól megleszünk, csak semmi kilengés, fától fáig-

én-a mindennapi rituálék és a feladat maga. J))

( az igazi, komphajón, elegáns étteremben, lebukkant büfében, a tursita negyedben a városfalon belül és kívül, a hip tanya otthonunkban, a bazárban- mindig ugyanolyan)

Moda

Legkedvesebb teázó- párban, csoportosan, barátnőkkel, rokonokkal, egyedül, olyanokkal akik nem is jártak még ittsoha de én sokszor odaképzeltem őket...

 Balázs hősiesen küzd, hogy itt legyen két kép. Ma teázás közben megvitattuk ( értelmi, szellemi képességeinket meghaladva, dacos igyekezettel), hogy mi van ezekkel a "kiterjesztésekkel".......Egyébként tényleg mi van velük???

u.i:Balázs még mindig harangoznak fejecskémban- ezért még lakolsz!!!!!:-))

Vezeklés: legalább két szelet almás pite és három hamburger 4-én.

Török teáscsésze

Ilyen ropog a kandalló, földi javakkal, friss házi kenyérrel terített asztal, jóbarátok (ketten), valami kellemes és lágy, egyébként utált (most szeretett) dzsessz és  beszélgetünk  az irodalomról.  Az ember csak azért nem kívánja, hogy minden estéje ilyen legyen, mert fél, hogy a megszokás elvenné az ilyen beszélgetések varázsát. Szóba kerül Hemingway, meg az is, hogy pár órája egy spanunk mennyire lefikázta. Hemingway e nyugodt éjféli órán sem asztal hőse, az Ady Endre, mint nagy közös pont. Nem védem kedvenc amerikai írómat, nem kelek ki, nem tartok védőbeszédet. Némán mosolygok, magam elé, az ételt bámulom, meg szépen lassan jönnek elő azok a mélyen lakó élmények, amiket magamnak teremtettem Hemingway művei köré.

Mondjuk éppen 18 lehettem, amikor kezembe akadtak művei. Sorra. Emlékszem,az 500 oldalas "Akiért a harang szól" nagyjából másfél nap alatt fogyott el. Még egy nagy piros madzag lógott zöld katonai táskámról, amit a mű elolvasása után szívesebben vittem magammal, nem is az ideológia miatt, hanem mert hősebbnek éreztem magam miatta. Hosszú vonatutakra emlékszem, meg Goriziára, már akkor is visszagondoltam, másik város, másik lány. Mikor a "Búcsú a fegyverektől" került sorra, nem okozott gondot, hogy a tenentével én is a világháborús város utcáit járjam, és bár mindig odaképzeltem dédapámat a hegyek túloldalára, tudtam, hogy az öreg Ernest nem lőtt át, hiszen csak a vöröskeresztesekkel mentette az életeket.

Aztán amikor idén februárban Gorizia mellett átléptük a szlovén-olasz határt, csak az ismerős  nyelvű feliratokból vettem észre, hogy Görz mellett száguldunk, pár óra alatt átkelve a Pó-síkságon, amin a tenente is menekült 1917 végén. Akkor még nem volt érett a prózai hős arra az áldozatra, amire a spanyol polgárháborúban már igen. Na mindegy, célom lett aztán olasz tartózkodásom alatt, hogy Milánóba és Stresába, a Lago Maggiore partjára el kell mennem. Milánóban bámultam a vasútállomást áprilisban, nem tudtam melyik lehet az adekvát szálloda a közelben, de én is szívesen mentem volna vissza a frontra, ha egy estét a kiválasztott lánnyal lehettem volna együtt.

Stresa július elején jött, közel jutottam Svájchoz, de nem jutottam át, s nem volt mindhalálig tartó szerelem sem, mint ahogy Catherine szerette a tenentét. Ettől még szép volt, szép emlékezet.

Aztán jöttem vissza én is Novarától, megint egy régi lánytól, és öntudatlanul is félretettem  az újságom, mert én sem akartam tudni a háborúról. Nem, egy szót se, ma nem vagyok itthon. És nem sokkal előtte idős úriemberrel tegeződtem össze, ki nemesi származék, de a biliárdozás a világ dolgaival elmaradt.

Végül, ezt a hétvégét Spanyolországban tölthetném, és eljuthatnék Gredos fölé, a havas Sierrába is. Sajnos még nincs itt az ideje, nincs meg az a lány, akivel fel lehetne oda mászni.Meg hol van még a Kilimandzsáró, a bikaviadalok, hol van még Kuba, és persze, hol vannak Párizs kávéházai?

Meg, különben is, még én sem lettem hős.

Ülök az asztal előtt, keresem, olvasom a jogszabályt, jaj ez a végrehajtási kifogás (most akkor mi lesz az eljárással????? és egyébként is ez a bírósági végrehajtó intézkedése duma mekkora átverés-szerintem. )

Közben arra (is) gondolok (egyszerre általában 5 különböző dolgot tudok, futat kis fejemben-most csak a „sorsdöntő” -formáló szálakat bontanám ki), hogy akkor az államvizsga jegyzeteket hol fénymásoljam le. Ezt eldöntöttem akkor utána-, hogy viszem oda, olyan nehéz, kézszer kell fordulnom. November 13.(nem vagyok babonás, na meg nem is péntek), büntetőjog államvizsga (gyorsan elő a mobil, naptár, kimért, megfontolt, higgadt kalkulációk…….vége).

Aztán eszembe jut a dologi jog- tulajdon-képen (ez egy jogtanhallgatós szóvicc megdicsérem magamat-ez fontos az elkövetkezendő időben sokat leszek kettesben magammal. Fontos, hogy jóban legyünk !!!!) talán végre megszerettem, ez a Menyhárd nem írta, hanem költötte ez a könyvet és én lemondtam sok földi jóról, hogy megvegyem- csodás döntés……vége.

A Bookline írt, felszólít menjek már el az Elie Wiesel könyvemért amit nagy nehezen beszereztek nékem.

 Elie Wiesel, Máramarossziget, Nobel díj, filozófia, ő egy igazi public intellectuall apukám szerint és ez nagy felelősséggel jár - hát persz, hogy azzal!!!……. Anyu utazik -töprengek.

(közben kitartóan aggódok, úgy általában véve ez a sok feladat, jaj én szegény, olyan kis gyenge vagyok még a jegyzetekkel se „bírok” el.:-)

De minden „nehézség” ellenére jól érzem magam- valami hála érzet is jön csak úgy magától és mielőtt visszatérnék a végrehajtási kifogáshoz.

Körülnézek az asztalon.

Papírlap, gyerekírás, szöveg (ha jól emlékszem……jól emlékszem!!!!!:

Miért születtél?

Azért, hogy másokon segíts.

Nem magadnak születtél. Az egy csoda, hogy mindent megtehetsz az emberekért és önmagadért. Megtanulod, mi a nem és mi az igen……

Nem magadnak születtél.

Írója: 13éves kisfiú, szellemileg (orvosi diagnózis alapján) 8 éves. „Problémás” gyerek, különleges suliba jár, de jól érzi ott magát a kezdeti beilleszkedési nehézségek után.

Tanulság:

Mindig nézz küröl az aszalon

( és nézzél ki az ablakon is néha-néha:-)))

Kicsit úgy érzed, mintha „lopnál”, nem is a tiéd, kölcsön vetted, haza viszed, és úgy érzed csak egy vendég nálad.

Gyanakvóan, kérdőn nézel vajon jobban, szerették máshol, más mikor, mint te fogod.

Vonz a régisége, meg jól mutat majd a polcon

Könyv az antikváriumból…mindig furcsán érzem magam, ha antikváriumból veszek könyvet……

Pár napja három 1943-as kiadású Márai Sándor boldog és büszke tulajdonosa vagyokJ)

Ők mindig különösen fontosak lesznek nekem, mert ez a Feb-es búcsúajándékom.

Az egyik a Füves könyv, olvastam már, többet megtanultam kívülről.

És biztos sokan emlékszünk, hogy pár éve mindenki, aki kicsit adott magra beszerezte (vagy elővette..) a Füves könyvet Máraitól- jaj az a sok igazság és milye rövidke tömör, „élvezetes” és persze elgondolkodtató olvasmány, polgári létet,

 Halotti beszédszavalás, olvasás, ahol csak lehet és milyen aktuális, önelégült, ostoba aktualizálása, na nem mintha nem értenénk e nélkül is, egy igazi polgár nagy értelmező.

Én legalább havonta egyszer előveszem a Füves könyvet és nagyokat gondolkodom- ez az igazságJ)

A harmadik (példány) Füves könyvem, a vendégem nem egyszerű antikváriumi csoda, amire majd párás tekintettel ránézek néha-néha.

Ez a valaha volt legkülönösebb könyvem.

A 202 maxima ( most villogok műfaj meghatározási képességeimmel, miközben lehetséges, hogy nagy marhaságot írokJ közül majdhogynem 190 „kommenttel” van ellátva!

Ezzel a Füves könyvet szerették, megbecsülték, foglalkoztak, vitatkoztak vele, bírálták, megharagudtak rá ha butaságot ír. …..Az első és utolsó oldalra be van ragasztva a Halotti beszéd. Az egyik egy újságból a másik egy gépelt példány.

A „megjegyzések” közül sokkal nem értek egyet, fel is bosszankodtam, mikor végig olvastam őket….

Majd sírtam, mert Valakinek ez annyira fontos volt, mert valaki végig gondolt itt minden egyes sort és ki a fenét érdekel, hogy én nem értek vele egyet!!!!

Drága Balázs a 134 – A hétköznapról és az ünnepről címűt küldöm Születésnapodra!

(ez nincs ellátva kommenttel. Majd mi ellátjuk vele?J))

puszi

manu

Sokáig ódzkodtam a főváros könyvtáraitól.

Úgy gondoltam, hogy én képtelen lennék ott tanulni, futószalagon, "rákötve a rendszerre", tényleg már csak az adekvát kép hiányzik, felülről, elhalványodó kontúrokkal a fejek, mindenki mellett átlag 4, minimum 500 oldalas könyv, belemerülés, ceruzarágás, gyér fényviszonyok, néha izmos fejvakarás, a semminek szóló elégedetlen értetlenkedés. Nem az én világom, mondtam magamnak mindig, különben is, én aztán bárhol képes vagyok tanulni. Villamoson, buszon, távolságin is, éjjel, nappal, hajnalig, zajban. Mit nekem könyvtár, baromság.

A legkevésbé Trentói tartozkodásomtól vártam ennek változását. Ott azonban kénytelen voltam könyvtárba menni, csak ott volt ugyanis Internet. Ha meg nincs Net, nincs Élet, szól a posztmodern világ kegyetlen alapszabálya. Még hűvös téli-kora tavaszi estéken kezdtem odajárni, kezdetben nem tanultam, netezés, zúzás haza, otthon tanulás. Aztán amikor egyedül maradtam kolleszhajlékomban, akkor meg furamód mégis a könyvtárban kezdtem tanulni. Sokat és eltántoríthatlanul.Igazi gépsor volt, csak asztalok, könyvek és szekrények nélkül, azokat a pincében tartották. Néhány hét alatt ismerős arcok bukkantak fel, gályázó társak kezdtek el jöttömre bicccenteni, egyre kevesebbszer kávéztam kint egyedül. Befogadtak, figyeltek, talán ellenőríztek? Itt van, mit csinál, tanul vagy bambul, netezik? Akut üldözési mánia, a világ minden részéről érkezett "népek" vizslató szemei.

Bár szerettem, el is tudtam mélyülni a tudományokban és sokszor egész 40 percig nem foglalkoztam a külvilággal (ez szerintem az imprinting fokmérője), mégis váratlan nosztalgiát kezdtem érezni a nem szeretett hazai, elegáns, "igazi" könyvtárak iránt. Ezek után "igazi felszabadulás" volt hazatérni, és ahogy lehetett és kellett, elegáns könyvtárba költözni.

Ma már nem zavar a könyvtár "hangulata", s azt sem értem igazán, valaha hogy zavarhatott. Megszoktam. És nem úgy, mint a menzai húslevest. Ez most betegül fog hangzani, elhatárolódom előre is magamtól, négyszer írom át, mire könnyedén kibököm:

Megszerettem.

Feb levelét megírta.

 :-)))

Teljesen összezavarodtam az utóbbi pár percben, az emosók azok ki is néznek valahogy vagy csak valami kiválasztott zenét hallgatnak.

Az emósok azok darkok??, Volt-é valami előzménye eme korjelenségnek??????

(igen, igen szakszavakat használok, a HarmoNeten olvastam nemrégiben, és egyébként sem öltözöm be megfelelö szociológiai ismeretek nélkül:-))

Nyugtasson meg valaki!!!!!!!, hogy az emós szereti a színes ruhákat és szeret nyilvános helyen énekelni, ha éppenséggel nem az ereit vagdossa, és a világvégét tervezi.

 Az emós állítólag nem szereti, ha szeretik és főállású szenvedő:-(((

Na de menni fog!!!!!

u.i: a játszóruha és emófashion az ugyanazt jelenti??

Ha nem akkor kérnék egy öltőztető nőt.

A hétvégén festőskolában volt Manu művésznő.

( azaz igazság, hogy én inkább mű-élvező vagyok és nem mű -alkotó- erre már az általános iskolai kézimunka szakkörön rádöbbentem.........és kíméletlenül őszinte környezetem nem akartam meggyőzni az ellenkezőjéről.......).

De szombaton a KogArtban történt valami. ( köszönet kinyilvánítása Évinek)

Belépvén a festőiskola berendezései közé éreztem a kihívást és belső szorongást és ha tudtam volna!!!!, hogy érkeznek a kis paletták és vízfestékes dobozkák és ecsetek és asztaltársaságunk egy feleselős ,szemtelen ( de azért "aranyos"-megszépítő messzeség) kisfiú és kamasz "nagyfiú".

Két fiatal kortárs művész vezetett be a festészet alapjaiba ( keretezés, enyvezés, vászon kifeszítése- technika kuliszatitkok, velencei fereskókészítés, Guernica szállítása). Így elméletilg nagyon lelkes voltam, rá-rá mosolyogtam Évire- milyen jó, hogy szólt és tulajdonképpen milyen jól érzem magam.

És jött a gyakorlat ( az örök kihívás)- válaszunk ki egy képet annak egy részletét, figyeljük meg csücsüljünk le és induljon az "alkotás"!!!! Mintha harcba mennénk, csatatérre, elszántan.

Kiválasztottuk ugyanazt a képet, más részletét ( hogy izgalmasabb legyen:-)))

Jó kicsit mást csinálni, másra odafigyelni, másnak örülni, másként lelkesedni, jó ALKOTNI.

( az ifjú művész látván "festményeinket"- akkora, mintegy csempe- összehasonlította. És megtudtam, hogy a képnek elvárásai vannak velem szemben, be kell "őt fejeznem", mert már elkezdtem......nagyon "szépen" beszélt és én minden idegszálammal koncentráltam- most keresem a 15éve elrakott vízfestékes felszereléseimet és mostan színes tintákkal álmonom :-) na meg a konzorciumokkal............)

A flörtológia egy tudomány ami 12 lépcsőből áll. De egy konzervatív lány álljon meg a 8. lépcsőnél!!!!!!!!

Van olyan, hogy Férfi- agy és Női- agy. Ha valakinek nem tetszik cserélje ki a sajátját. ( Most éppen ezt próbáljuk kidolgozni)

Az evolúció mindent megmagyaráz. Természetesen ezt már 11 évesen is tudtuk amikor életünk első Darwin életrajzát megvitattuk a nagyszünetben kakaóscsiga evés közben.

A férfiak vadásztak- halásztak együtt, míg a nők gyűjtőgettek magukban.

Ebből következően-  férfi jó csapatjátákos a nők furják egymást.

Egy intellektuális lánynak álmatlan éjszakái vannak a Lehman Brothers miatt, elítéli a rasszizmust, aggódik a világ gondjaiért és néha, pihenésképpen megcsillogatatja elméjét a facebookon is ahol kedveseket üzenget ide-oda.

A harisnyának, könyvnek, édességnek,és illatos dolgoknak az "ember" mindig örül.

A grappa azt nyújtja amit már kezdentben ígér.

24évesen elő kell venni a plüss állatkákat és  babákat és bábozni kell velük.

( nem mintha el lett volna rakva)

Az ingatlanbefektetések, a logisztika pénzügyi vetületei valamint az államvizsga,alternatív vitarendezési megoldások a világ legérdekesebb témái, elmélyültséget, odaadást és elhivatottaságot igényelnek amivel csak a társadalom kíválóságai tudnak megbírkózni.

B.I.M csapat hosszú idő után ismét bevetésen volt. Kezdetben, alakulásának célja az általános iskola közelében lévő senki által nem látogatott étterem piszkos ügyeinek a felderítése volt, majd a későbbiekben a Műszaki Egyetem kertjben akart kincses ládát levelekkel elrejteni, az utóbbi időben látszólagosan befelé forduló életet él- de  ez csak átmenet.......És az átmenet mindig nagyon nehéz..........

Tegnap könyvesboltban voltam, nem öncélú lézengés volt, hanem ajándékvásárlási hadjárat, ez hosszú hadjárat volt, még a "sikerkönyvek" se kerülték el figyelmemet.

( természetesn a "Sikerlista" sikerpolcát nem szoktam megnézni, hanem határozott léptekkel egy olyan polc fel tartok, ahol Morus Tamás: Erősítő párbeszéd balsors idején és ehhez hasonló művek sorakoznak és közben komolyan nézek magam elé :-))))..........)

Íme, avagy, méghogy a Nő nem olvas elegett:

Dr. Csernus Imre: A Nő

( megrémültem a borítótól - de nagyon!!!!, Van egy hangoskönyv aminek célja: "mitől nő egy nő? Ha ön elég erős, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, halgassa meg blablabal.........Én tudom, hogy Csernus mindig megmondja mi a "helyzet" és a Műcsarnok kiálltásán  látott- halott kis dialógus óta én kedvelem Őt, DE én ettől a borítótól beijedtem se olvasás se halgatás vissza a polcra!!!!!!)

Fejős Éva: Bankok tranzit

Megjegyzés a borítón: Hét kereső, akiknek ez a város talán az utolsó állomás

 és Egy nő rolleros táskával ( felébred bennem a mély rokonszenv)

És most aki nem ül az üljön le......5 hét- 10 000 eladott példány.

Nem tagadom a hatása alá kerültem, 10.000....de most akkor tranzit vagy utolsó állomás a kezdeti zavarok miatt vissza a polcra

Elizabeth Gilbert: eat,pray, love ( Ízek, imák, szerelmek)

Újjongok egy ilyen cím:-))- éljen!!!!! és akkor az ajánlások:

"Minden barátnőmnek ajánlottam"- Julia Roberts

"Imádni való"- Hillary Clinton

Ha nekik jó nekem is jó, túl szép, hogy igaz legyen önéletrajzi regény, spirituális utazás, zarándoklat- erre most nincs kapacitásom -vissza a polcra

Kathy Lette: Hogyan öljük meg a férjünket

Egykis ízelítő: A házasság ugyebár csupa öröm, de nincs az a nő, aki olykor ne kívánná a férje halálát...csak egy picikét. Ám amikor Jazz Jardine-t férje meggyilkolásával gyanúsítják, valahogy elhagyja a humorérzéke.

Mellettem, 30év körüli férfi, Csernust nézegett......( gondolatban hallgatgat) .

Nem szeretek boltokban cseverészni, annyira nagy kihívás a vásárlás nekem, hogy totál antiszociális leszek közben- de könyvesboltokban más a helyzet- de itt nem én voltam a lelkes kezdeményező.

Férfi:

Jópofa könyv ez a hogyan öljük meg a férjünket

Én:

De jó! Olvasta? ( Lojalitásból már keresem- kutatom : "Hogyan győzük le a női mártíromkodást? vagy  "  a Hogyan mentsük meg a férkiakat mozgalom összegő művét)

Férfi:

Jaj nem, dehogy:-)). A barátnője olvasta és az mesélt egy- két "jelenetet".

Én:

Hát akkor adjon hálát az Égnek, hogy most itt nézelődhet......

( nem volt humorérzéke.......- ez van....)

Rossz omen volt az imét idézett párbeszéd- vissza a polcara

Szendi Gábor: A NŐ felemelkedése és tündöklése ( tudtam, hogy most megpihenhetek)

Borító:Nekem meg kell ismernem ezt a Hegyi Pétert, ez egy szép borító, kicsit múltidéző.

( a téma Örök csak a borító múltidéző!!!!!)

Szendi Gábor matematikus, filmíró, pszichológus nemis lepődöm meg egy ilyen címet csak egy okos férfi tud kitalálni és kész!!!!

Nem habozok kettőt is veszek belőle.

u.i: Még vettem két könyvet.

Mesék nőkről férfiknak, Magvető kiadó. Válogatta, szerkesztette: Boldizsár Ildikó

Nem sikerkönyv és valóban mesék vannak benne.

Ljudmila Ulickája: Kukockij esetei Magvető kiadó

Elfogult vagyok, ő a nagy kedvencem most.

Orosz irodalom, női irodalom.

És most jöhet a dologi jog tanulás:-))

Balázzsal közeledünk a Kossuth tér felé,

bennem csoki- puding, (igen ez egy fontossági sorrendJ) indexemben -büntetőeljárás szigorlat, rajtam -Kappadochiában vásárolt türkiz kék kendő,  fejemben- némi üresség ezt leplezvén, Arany János utca Kossuth tér tengelyén fennhangon előadom a kedvenc slágereimet.  Táskámban –az imént kapott Tizenkét vándor novella, Márqueztől. (Én nem akartam hazavinni, nekem terveim, alternatíváim vannak, állandóan „időzítek”, hozzám nem lehet csak úgy spontánul odavágni valamit, főleg nem egy könyvet. De udvariasan megköszönöm elrakom.)

Kossuth téren a metrónál megveszem a bérletet (igen……..az élet apró örömei! Amióta hazatértem most vettem először bérletet, máris jobban érzem magam. A dalolásommal kitöltött űr helyét átveszi a bérletért való gyermeki öröm)

Balázs közben „erőszakoskodik”! -Hogy adjam vissza a könyvet, mert ajánlani akar egy novellát.

(Szóval még „utasítgat is, ráadásul kizökkent gondolataimból a bérletbeszerzési projekt közben)

„Csak azért jöttem, hogy telefonáljak”- ez olyan „nőknek” való ……

Este hazatérvén, elolvasom a 11 novellát.

(sok könyvnél az előszót a végén olvasom el, mert nincs türelmem, de itt szerencsére nem kapkodtam, hova siessek gondoltam fölényeskedve elvégre csak 11+1 novella.

Mindenkinek aki amolyan rövidebb lélegzetvételű művet, egy kis szösszenetet, elbeszélést akarna írni, még mielőtt tollat ragad kötelező lenne elolvasni ezt az előszót. Most próbálozhatnék összefoglalni, hogy alázat, meg papírgalacsinok, kétségbeesés- de nagyon kár lenne…….)

Nagyon tetszett a 11 novella (de majd inkább Balázs ajánlgassa őket:-)

Na jöjjön a „nőnek” való novella a végére- megadom magam. Elvégre a férfi tudja mi kell a nőnek:-)  ( ezen a sokáig gondolkodtam ,remélem tetszik)

Röviden:

A Nő megy az autóval, ami lerobban, pocsék idő van. A Férfi biztos otthon aggódik és ma egyébként is fellépésük, van (bűvész), és értesíteni kell, hogy nem fog időben hazatérni.

Telefonálni akar!!! (én táviratot küldtem volna…)

Felveszi egy kisbuszszerűség, amiben meglehetősen sok a bódult utas és mindenki nő. A Nő megnyugszik (a Férfi ekkor mégcsak nemis ideges) eljut egy telefonos helyre, és megmondja az Ő Nyuszikájának, hogy majd érkezik.

De a kisbusz nem a fülkébe vezet, hanem egy női elmegyógyintézetbe, ahol rögtön kezelésbe veszik és nem akarják elhinni, hogy ő „normális” és amolyan rögeszmés telefonálóként „nyilvántartásba” veszik.

(Ekkor bennem elindulnak a megfejtések. Oh, hát én olvastam már ilyet. Mindnyájan páciensek és gyógykezelők vagyunk egyben. Sosem lehet tudni ki a dilis és ki a normális…..

Fizikusok…… Varázshegy…….. még Tandóri Dezső Járóbetegjét is idekényszerítem és közben meg vagyok elégedve magammal- hogy ilyen küzdelmes és sokszor pocsék hónap után, amiben kicsivel több, volt az iszap, mint „terveztem”, milyen szárnyalóan átlátom a novellabéli helyzetet)

A Férfi elkezd aggódni, és pánikol a végtelenségig, hogy Ő ez nem érti.

Pontosabban nagyon is érti, logikus, hát persze tudhatta volna ő ezt. A Nő amolyan dobbantós-visszatérős típus, mint kiderül. Telefonálgat ő is egy kicsit, féltékeny és halálra „gyötri” magát bűvészkedés se megy de egyébként meg hát tudhatta volna,…..

 mert mikor legutóbb visszatért hozzá  ( 2éve!!!) a Nő akkor ő a sarkára állt és megkérdezte, hogy: most akkor ez meddig fog tartani.

(ez nem magyarázkodó Nő- egy igazi nő ne is magyarázkodjon)

Válasz:

Idézet egy költőtől:

„ A szerelem, amíg tart, örök.”

Nem tudjuk, hogy a Férfit mennyire segítette ki ez az „idézet”.

1. próbálkozás:

Sikerült a megejteni a telefont az elmegyógyintézetből, de addigra a Férfi már reményvesztett állapotban van és mielőtt a Nő előállhatna képtelen történetével a diliházi fogsággal, lekurváza.

(én nem haragudtam meg rá, érthető ez a felindultság. Bár nem rokonszenves az tény és valahogy úgy voltam vele, kár volt ilyen „A szerelem, amíg tart örök” szinteket megpendíteni vele- Na jó igazából majd felrobbanok, rohanjon már szabadítsa ki, szépen megbeszélnek mindent és boldogan bűvészkednek míg meg nem halnak- de olvastam már annyi Márquezt, hogy rádöbbenjek ez a rózsaszín massza forgatókönyvem nagyon buta.)

2. próbálkozás

Közvetítő is besegít, a Férfi megindul az elmegyógyintézet felé, oda is ér végre. Tisztázzák ezt a képtelen helyzetet. Majd megtudja, hogy a Nő álladóan telefonálni akar és elég indulatos, ideges, szinte már krónikus. A Férfi érti az utóbbit a telefonkényszeren, ámbár meglepődik.

(hát persze a női lélek bonyolult)

A nagy találkozás

És ekkor már befejeztem a novellát gondolatban…( és jól)

A Nő lázasan pakol, hihetetlen min múlhat az ember sorsa, de jön Nyuszika és hazaviszi.

A Férfi azonban csupa aggodalomból nem viszi haza, hiszen, mint halotta jobb ha marad még egy kicsit, de jön vizitbe minden héten és majdcsak rendbe jönnek a dolgok.

A Nő azonban soha többé nem fogadja és marad az intézetben, pedig csak azért jött, hogy telefonáljon. ( nem magyarázódik, mert azért mert…….nem ismétlem magam)

A Férfi miért nem képes "ezt" felfogni ????

Mert, hogy a szerelem, amíg tart dolog összezavarja-, ám legyen!

 -Gratulálhatsz!

- Mihez?

-Végre találtam egy állást, amelyben nagyszerű kilátásaim vannak az előmenetelre.

A Mester józanul így szól:

-Alvajáró voltál tegnap, alvajáró vagy ma is. És az leszel mindaddig, amíg meg nem halsz. Miféle előmenetelről beszélsz?

- Pénzügyiről, nem pedig lelkiről.

- Aha, értem már. Egy alavajáró bankbetéttel, amit nem tud élvezni, mert hisz nincs ébren."

(Anthony de Mello: Abszurd egypercesek)

Balázs érkezik majd a "kastélybeszámoló", most csak megpihentem tanulás közben.

És eszembe jutott, hogy Te pénzügyet tanulsz:-)), meg az, hogy mikor kicsi voltam, többször mondták, hogy ne legyek már olyan "holdkóros":-))).......

Fent álltam, nagyjából a hegy gerincén- persze ez így nem igaz, nem hegy volt az, hanem domb. Valami igazam azért mégis van ezzel a hegy kifejezéssel, mert a dombon lefelé indulva hamar ott volt a borospince, Karcsi bátyám hegye, mert ugye, a pincét meg a hozzátartozó szőlősorokat hegynek hívjuk. Már a fene se tudja miért. Az örök outsider érzésével beszélgettem Karcsi bátyámmal, nem lesz nekem sohase hegyem, szőlőm is csak akkor, ha a piacon veszek pár fürtöt. Tudta ezt ő is rólam, mégis úgy mesélt nekem az idei termésről, mintha én is beavatott lennék, mintha én is úgy aggódnék a jég által elvert minden fürtért, mint ő, a jó gazda. Ahogy lassan lefelé sétáltunk a sorokban a pincéhez, magam sem tudom miért, de eszembe jutott a közeli erdő és annak legendás kastélya, amit mindig megemlegetünk, ha a földszagú pincénél ülünk az erős gyűrűjű, finoman száraz fehér bor társaságában. Újra a kastélyról beszélünk, amit én még soha nem láttam, annak ellenére sem, hogy hosszú éveken keresztül jártam keresztül-kasul a megyét, annak erdeit és útjait. Ez a közeli kastély, mely egy zsákfalu zsákkastélya, a sűrű zalai erdő mélyén fekszik, vagy inkább nyugszik, esik szét. Persze még nem láttam, de mindenki így meséli. Nincs ott már semmi, ha odatalálunk egyáltalán, akkor is csak pár falat találhatunk.

Én viszont, mint afféle éretlen egyetemista, nem nyughattam, míg meg nem győztem őket, ha már a pincétől úgy sincs olyan messze, nézzük már meg. S valahogy csak ki kellett mondani valamelyikünknek, már az autóban ülünk, öcsém vezet, édesapám, Karcsi bátyám meg én. Pincék hosszú sora, a kihalt hegyközség elhagyatottsága kísér minket a földút porában, tekergünk az erdőben, végül meglátjuk a gesztenyést, mely a grófok mauzóleumát köti össze a kastéllyal. A gesztenyésben már voltam, kisgyermekként, de a kastélyt akkor se láttam, hiszen benőtte az erdő, csellengeni meg akkor még nem csellengtem.

Már ott állunk a lépcsőknél, a Békássyak ősi lakjánál, ahogy ezt száz éve mondták volna. Abban az időben Békássy István gróf, Vas megye főispánja a polgári radikálisokkal barátkozott nemes létére. Fia, Ferenc pedig a Cambridge King’s College padjait koptatta, vitázni pedig Bertrand Russel, Virginia Woolf és John Maynard Keynes társaságában járt, mint a legkiválóbbak egyike. A Nyugat-kör tagja, a magyar irodalom nagy ígérete. Mikor kitört a világháború, a harc természete szerinti gyűlöletét legyűrve hazajött, beállt a seregbe. Az orosz fronton esett el 1915-ben. 22 éves volt. Vitatársaival szemben soha nem lett híres, egykori nemesi jussát az évtizedek magányos éjszakáin felnőtte a dudva meg a muhar.

A rohadó neogótikus ablakból még mindig gyönyörű a kilátás. Rálátni az elhagyott hegyközség megmaradt pincéire, a Zala völgye elbújik egy hatalmas erdő mögött. A padló fele hiányzik, az ember kezéből meg a „Gyertyák csonkig égnek”, a hangulat diktálja, a hely szelleme. A kultúrát, az intellektust mállásukban is sugárzó falak.

Már távozóban, Karcsi bá’ még emlékszik, ahogy a nagyapja meséli, milyen rendes ember volt az öreg gróf. „Mindig adott, ha kértek.”

A demokrácia nem tűri az emberek közötti különbségeket. Nem tűri hát a nemesek kiváltságait sem. Mégis, újra a dombtetőn állva, körülnézve, nem hagy nyugton a kérdés:

Miért őket húztuk le a gazba, s miért nem mi próbáltunk meg felérni hozzájuk?

„Lelki hajlama a régi magyar műveltség felé vonzza. Azokat a nemes, nyugati magyarokat hozza eszembe Békássy Ferenc, kik európai tükörben látták meg saját arcukat, azt az időt, melyet szorongva érzünk vissza ma is, ha a Lánchídról vagy a Clark Ádám-térről az akadémia-épület nemes vonalait bámuljuk. Sokat olvasott, érett értelemmel. William Blake-et, a titokzatos angolt világos, magyar fővel szerette, de keze közé került Macchiavelli, Ranke, Lafargue, William Morris, Ady, Ignotus, Karinthy és halála előtt Széchenyi István is, ki különös, mély benyomást gyakorolt rá. Hogy merre viszi később a vére, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a magyar irodalom értéket vesztett benne. Az épület nem épült fel, csak az előkészületei maradtak ránk, az állványok, melyeket erősen megcölöpözött és magasra vont, messze a mindennapi élet és a mindennapi irodalom fölé.”

(Kosztolányi Dezső)

A TÜNDÉR

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.

Ma  Francesco Galgano ( már a maga név is gyönyörű) nevű olasz jogász írásra késztetett és akkor még nem tudtam, hogy Miskolci Egyetem is besegít.

Az egész a  szakdogával, lábjegyzeteléssel kezdődött- kerestem Francescot égen -földön. ( egy papírhalom tetejéről írok), mert még régen írt valami szépet a globalizációról a jogról, a transznacionális vállalatokról és egyáltalán arról, hogy egy "változó" világban élünk, állandóan alkalmazkodni kell és csak ne tervezgessünk előre.

És írt pár sort az atipikus szerződésekről ( na ezt kerestem ÉN), hogy ez maga a valóság a jogalkotó bénázik de az atipikus szerződés a semmiből megteremti önmagát, mi örülünk, mert jogot alkotunk nap, mint nap - és ad egykis önbizalmat ez az alkotómunka.

Nem álltam meg, Miskolci Egyetem remek kiadványa, az egyik kedvenc tankönyvem:-))

Alkalmazás a gyakorlatban:

1. Nehéz, értelmezéstől az alkalmazásig egy kínlódás

2. Maguknak kell szabályozni önmagukat ( mert senkire még a Polgári Törvénykövre se lehet számítani)

3.Analógia alkalmazása még bejöhet, ha van némi joggyakorlatod.

4.Mikor speciális jogi szabályokban bíznál, rádöbbensz, hogy ez sem könnyíti meg a dolgodat.

Kb. három hónapja, egy indulatos szóváltás után ( amiből különös "barátság" lett utolsó istanbuli heteimben) hozzám vágták, hogy én egy atipikus lány vagyok. Mentségére szolgáljon, hogy nem jogász, a fogalmi zűr és űr egyébként is előfordulhat bárkivel.

u.i: a miskolciak szerint ,az, hogy egy szerződést atipikusnak minősítünk, nem jelent negatív értékítéletet jaj remélem nem kell lábjegyzetelnem.......- mert így is hihető, nemde???:-))

 "Felnyögött, tehetetlen. No, hol vagy most, Pallas Athéné...?

A tutaj csattogva úszott, az ősz tenger feltárta rémes torkát.

Az ének távolodott. Vijjogtak a vitorlák.

Egyszerre félni kezdett. Megroggyant keze lába-

Felnyögött, Félt, hogy hazakerül Ithakába."

Azt álmodtam, hogy egy katedrálisban ( az az igazi "diadalmas egyház" gótikus csoda) sétálok, ami tel van mese- kútakkal és minden szürke óriási kőből.........Közelebb megyek és a kedvenc mese hőseim és  az egyik kedvenc gyerekkori ( még máramarosszigeti) babám ül a kút szélén. Kőből!!!!!!!!!

Intézkedek......, csak semmi pánik, elvégre ügyintézésben már jó vagyok és véleményem kinyilvánításában is kezdek fejlődni ( csak általában rosszkor) és velem és az egész gótikus építészettel nem lehet csak így elbánni.

Kopogtatok a sekrestye ajtaján, kijön egy idős néni, megértő, kezében egy vakítóan csillogó, miseruha és közben lassan és egyhangúan kifejti, hogy most  biztos pocsékul érezhettem magam, dehát ez van.............

Reggel 

Hívom Anyukámat, ez borzaszó, hogy az ember biztonságban érzi magát....... szépen békésen ül, áll, néz, gondolkodik, tanul, idegeskedik, dühös, csalódott, vidám a Négy Fal között és akkor ilyen dolgok történnek.

......Az álmok nem hazudnak.......

( Geszti Péter után, úgy érzem én is megidézhetem Drága Petőfit, aki már sokszor kihúzott a bajból, de most nem tud segíteni)

Walt Whitman (1819–1892).  Leaves of Grass.  1900.

83. I Sit and Look Out

Ülök és nézem

Ülök és nézem a világ minden bánatát, minden elnyomást és szégyent,

Hallom a tetteik után  lelkifurdalás közt gyötrődő fiatalemberek titkos, görcsös zokogását

Látom a szegényes életben az anyát, akit gyerekei bántanak,

s meghal elhagyatottan, csonttá fogyva, kétségbeesetten,

Látom a feleséget, akit a a férje bánt, látom a fiatal nők áruló csábítóit,

Észreveszem a féltékenység mardosását, a rejtőzni törekvő,

viszonzatlan szerelmet, látom a föld e látványait,

Látom a csata, a dögvész, a zsarnokság művét, látom a vértanúkat, a foglyokat,

Figyelem az éhínséget a tengeren, a tengerészeket, akik sorsot vetnek, kit öljenek meg,

hogy megmentsék a többiek életét,

Figyelem a sértésrt, a megalázást, ahogy a pimaszok bánnak a munkással, a szegénnyel, a négerrel meg a többivel,

Ülök és nézem mindezt az aljasságot, végtelen haláltusát,

És látom és hallom és hallgatok

(Vas István fordítása)

Balázs megjelent a Frei kávé!!!!!!!!

Te érted ezt?

természetesen nem érted és velem együtt tombolnál ha természeted engedné

(Kicsit magamról: most mikor készülök a részleges kivonulásra a "szellemi" életből,Ámor és Déméter a múlt Justicia a jelen, messzességben minden amit még megnéznék, elolvasnék, közel 24hez keresvén a 17évesen írt "listát" ......kezembe veszem a Kaiser's magazint!!!)

Állítólag járván és hóditván a világot ( mindenkor áldozván az elegancia oltárán) szenvedélyének a kávénak is hódolt ( és nemcsak okosakat mesélt, kinyitotta a világ kapuit százaknak és ezreknek) és járta az ültetvényeket és szemezgette a bogyókat és válogatott, osztott, szorzott a nagy boszorkány-konyhában majd megszületett a Frei KÁVÉ!!!!!

Idézek a Kaiser's magazin hasábjairól:van itt pátosz meg minden, most végre mi magyarok is....de nem ez a lényeg!

Hanem:

"Olyanok ezek, mint a különleges évjáratú borok! Számít a talaj összetétele éppúgy, mint az eső-napfény aránya, de még a téli "nyugalom" éjszakai hőmérséklet is............Ezeket a kévékat Feri Tamás és munkatársai az ültetvényeken választották ( szóval itt nincs mese ez tény!)

ÉS a tetőpont: " A csészéjétől az Ön csészélyéig" kísérték a kávászemeket!"

( most bevágnék egykis közgázt, termelési láncolat.......volt valami ilyesmi....azt hiszem....)

Én komolyan mondom gondolkodom délután óta.......mit dobhatnék a piacra, pontosabban, mit fogok, miután kellően híres és hírhedt ázsia tudósító vagy katasztófa- turista leszek
min szeretném látni kedves kis pofimat ( mert frei úr arisztokratikus arca ugye megjelenik a kávén).

Balázs merre tart a világ??

1.Frei a kávébab szakértő

2.nemsokára megnyílik az első Starbuckscoffee lélektelen, fantáziátlan  berendezéseivel pocsék kávéjával  és hozza az óriási  génkezelt muffinját is. ( nem annyira vészes, ki lehet bírni, Berlinben én is voltam és tetszett, de "elvileg" fel vagyok háborodva és Budapest megvan nélküle is)

3. Legközelebb a Madragórába megyünk kávézni!

 Figyelj Baläzs eme eklektikus ( amugy ezt nem tudom miert irom- valoszinüleg mert 24oräja nem alszom) nemet billentyüzeten felszolitalak, hogy jelentkezZZZZZZZZZ!!!!

Egykis szemrehänyäs- nem jöveltel Tusnädra, pedig tudtam volna egy olyan szepet sirni, mint tavaly:-) es meg most is meg birok enni egy fel kürtöskaläcsot ( önmegtartoztatäs jelekent szigoruan csak felet!!!!!!!) Jelentem, hogy tavaly ota valamicsket "javultam" de meg nem az igazi, igy lehet, hogy keveske eröfeszitessel is megrikattäl volna:-)

Megerkeztem Berlinbe a sokat emlegetett "elhetö" värosba, de en nem szeretem a közhelyeket igy majdnem "belehaltam" erkezesembe. Nem järtak a buszok, kihalt minden magam voltam, pontosabban a roller es en..........:-))

gyülllllllölek es szeretlek roller

Elöször vägytam rä, majd eltävolodtam töle de neha räpillantva az istanbuli szekrenyben rädöbbentem a közös gyötrelmek összekötnek es nincs vege..........Gäborka ideglenesen megszabaditott Töle de tudtam a viszontlätäs közel van ES most, hogy ket hetre ismet elindultunk ( mert nem birunk nyugton ülni, mert sokat bosszantanak minket ...... es amugy is szeretünk kettesben lenni.)

A kis egyoräs setäban megällapitottuk a roller es en ( koporso nagysägu börönd), hogy az elet szep es szeretünk utazni,

buszközlekedes nelkül, kizärva hostelböl es a szobämbol ( mär bejutottam- märmint az elöterig- fö a fontolva haladäs) ahol öt vadidegen vär, es pär oraval a barätkozos värosnezes elött ahova mär egyedül kell menni kialvatlanul roller nelkül.

Es most megyek megnezem az olimpiai "csarnokot"

( 10 perc .........)

Puszi

Manu

U.I: ADR-es nyäri egytemre jöttem. Ezt irtam mär???

Te hol vagy?

Otthon?

Erdogan mostanban nem mond  nagy igazsagokat ( csak szivhezszoloan beszel. "Draga Baratai es Honfitarsai lelkere es nem eszere hat. Es persze segelyeket osztogatt ott ahol  merhetetlen a szegenyseg )

Deamikor meg mondott es nem bizonytalan jövöje felett buslakodott ( valoszinüleg eltiltjak a politizalastol egy kisidöre) megmondta, hogy Törökorszagban többen halnak meg dohanyzasi artalmakban, tol, mint "terrorizmusban".

Allitolag ( nem biztos de legalabb5forrasbol ertesültem), hogy az atlag török allampolgar felelemlistajan a terrorizmus van elsö helyen. Minde veszjoslo helyzetben a terrorostakra gyanakodnak- ellenkezöröl meggyözni öket igen nehez. A terroroista es kurd szavakat szeretik összemosni megnyilatkozasaik folyaman.

Megoldas- Nagy Török Nemzetgyüles vegzetes es vegleges döntese vallaalvan a nepszerütlenseget

A török lelek zokog -immar ket hete..........

Nem lehet dohanyozni........joforman sehol.........meg a kompon se ( termeszetesen a fedett terbe neddig sem lehetett de most mar a nyitottban sem lehet.........)

Se terroristak, se Erdogan, se a szekularizmus ellen vetö kormany nem "erdekli" öket a napokban csak az ertelmetlen elet, sörözes, kompozas es közben merenges a Boszporusz iranyaban ........dohanyzas nelkül!!!!

u.ı: İtt majdnem mindenki dohanyzik..........- tulzas. A lenyeg hogy nagyon-nagyon sokan.